Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány

EDV_5920_
EDV_4622_

A bemutató időpontja: 2019.03.03. 19:00

 

 

Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány

majdnem rendszerváltás-történet két részben

 

 

Inganga — Krisztik Csaba
Giorgio / Uttaganga — Hevesi László
Lauro — Pallag Márton
Isbel — Ténai Petra
Nella — Pálya Pompónia
Cannidas / Batrach — Hajdu Tibor
Drinus / Bardanes — Sütő András
Miron — Gyulai-Zékány István
Sirio — Horkay Barnabás
Barbara — Barna Lilla
Cynthia — Herman Flóra
Lydia / Lycoris — Molnár G. Nóra

 

Zene: ifj. Balázs Elemér

Látvány: Devich Botond
Dramaturg: Sándor Júlia

Mozgás: Nagy Péter István, Horkay Barnabás
Korrepetítor: Kármán Emese
Rendezőasszisztens: Barok Andrea

Osztályvezető-konzulens: Horváth Csaba
Rendező:
Nagy Péter István
„Hogyan tudtok így élni? Mint vágóhídon a barmok. Mégis jókedvűnek látszik itt a nép.”

 

Silene városa az évenkénti tavaszünnepre készül, ahol szűzlányt áldoznak a várost védelmező sárkánynak. A városba azonban betörnek a rómaiak, élükön Giorgio lovaggal. A kultúrák kényszerű összetalálkozása új fénytörésben mutatja a silenei társadalom működését. Meddig fenntartható az illúzió, hogy boldogulásunkért egy senki által nem látott lény a felelős? Hogyan tudunk elszámolni megalkuvásainkkal, ha miattuk évről évre egy lány elveszíti az életét? Az emberek kavarta viharok zűrzavarában ideáljaikat vagy épp csak boldogságukat kergető fiatalok számára most alkalom nyílik, hogy kezükbe vegyék társadalmuk jövőjét. De felnőhet-e egy társadalom, ha a felelős szembenézés helyett újra meg újra megelégszik a csoda és mese illúziójával?

 

 

Weöres Sándor: Terror

 

A köd-szemű polip ezer karját kuszálva
egy-egy csápot mereszt valahány test-üregbe,
kerek szájat tapaszt az irtózó szivekre
és – segítség! – a nép jajong négy világtájba,

 

hisz egy intés elég s oszolna böszme álma
ez óriás üres álarc elterpedése;
ám a fillér-fejű szatócs és házanépe
bútorral költözik a tágas hidra-szájba:

 

tudja, hogy bármennyi katapulta-csapás
mely ledönt karcsu szép tornyot, ős várfalat,
e szörnyet verheti: felel has-lottyanás.

 

A jó nem múlhat el, s a rossz csak pillanat.
De jónak útja nincs, ahol e rém böfög,
s nyomorult létben a rossz pillanat örök.

 

 

Fotó: Éder Vera