A szívünkben kell gyereknek lenni, és nem a fejünkben” – Interjú Ács Petrával és Rohonyi Barnabással

A háromfejű király című mesejátékkal debütál rendezőként Kenéz Ágoston, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész szakos hallgatója.

A rendkívül komoly témát, az édesanya elvesztését és annak feldolgozását taglaló előadást minden alkalommal drámafoglalkozás követ, melyen a résztvevők a mese felnőtt és gyerek rétegeit gondolhatják tovább. A produkció két szereplőjével, a kislányt alakító Ács Petrával és a Hoppmestert játszó Rohonyi Barnabással beszélgettünk a báb csodáiról, finomhangolásról, különböző igazságokról.

Miről szól a Háromfejű király?

Petra: Van egy királyság. A király elvesztette a feleségét és azóta három feje van. A királynak van két gyereke, egy fiú és egy lány, akik nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy az apukájuk annyira szomorú, kiállhatatlan, és nem tudja kezelni az érzéseit. Azt gondolják, hogy az apukájuk szíve biztosan elveszett, ezért kreálnak maguknak egy világot, elindulnak az úton, aminek végén azt remélik, hogy megtalálják a szívet és akkor minden rendbe jön.

Barnabás: A történet folyamán sok kalandban van részük együtt. A király mindhárom fejének van egy jellegzetes, komoly problémája. Ezeket kell megoldaniuk a gyerekeknek a hoppmester segítségével. A szép csattanó a történetben, hogy mire ezeket megoldják és hazaérnek a szívvel, az apjuk meggyógyul, mert végigment velük azon az úton, amin a gyerekek a játékon keresztül.

Ágoston mit mondott nektek, miért ezt a darabot választotta első rendezésének?

Barnabás: Négy éve vagyunk osztálytársak, elég jól ismerem őt. Mindig nagy vágya volt gyerekelőadást csinálni, főleg olyat, ami a szülőket is megszólítja. Ez egy családi előadás. Utána érdemes lesz beszélgetni a szülőknek a gyerekekkel, arról, hogy mit is láttak valójában. A darab egy nagyon drámai és megrázó témát dolgoz fel, egy mese keretei között. A történet valójában arról szól, hogy mivel jár a család többi tagja, az apa és a két gyermek számára az édesanya elvesztése. Én a Hoppmester szerepét játszom ebben a történetben. Csodálatos színészi feladat, mert azonnal négy szerepet lehet benne játszani. (nevet) Ágoston nagyon motiváló rendező és miután színészként tanul, tudja, milyen instrukciókra van szükségünk bizonyos helyzetekben. Mindig nagyon nyugodt, a próbák nagyon jó hangulatúak.

Petra: Szuper volt, hogy már a szövegkönyvet is rám igazították Vass Szandi dramaturggal. Például vannak szavak, amiket csak én használok és ezeket és beleírták, egyszerűen azért, hogy a figura még inkább én lehessek.

Barnabás: Megvolt az alapsztori, Ágoston kiválasztotta, hogy kikkel szeretne dolgozni, és a párbeszédeket, a jeleneteket már ránk írták meg. Azt mondjuk nem tudom, hogy egy alakváltó hoppmesterről miért épp én jutottam az eszébe… (nevet) De azért jólesett.

Amúgy milyen a viszonyotok a gyerekekkel?

Barnabás: Nekem csak „kistestvéreim” vannak – igazából már egyik sem kicsi, az egyik 20, a másik 16 éves. (mosolyog) Mindig jó viszonyom volt a gyerekkel, nagyon szeretek velük játszani, rengeteget lehet tanulni tőlük felnőttként és színészként egyaránt, mert ők még teljesen beleélik magukat a játékba és elképesztő a fantáziájuk. A közös játék közben mindig figyelem őket, hogyan viselkednek, milyenek a reakcióik.

Petra: Én is nagyon szeretem a gyerekeket. Ez teljesen ösztönös és természetes számomra. De gyereket játszani az már más kérdés, az nagyon nehéz.

Barnabás: Ha gyereket kell játszani, az nem azt jelenti, hogy gügyögök és trappolok, az igazságot kell keresni akkor is, csak persze a gyerekek igazságai más jellegűek, mint a felnőtteké.

Petra: A szívünkben kell gyereknek lenni, és nem a fejünkben.

És mennyire kell másként dolgozni egy olyan előadásban, ami gyerekeknek szól? A szövegek kevésbé bonyolultak, a viszonyok egyszerűbbek, tisztábbak…

Barnabás: Sok szempontból nehezebb, mint ha felnőtteknek játszanánk, mert bár egyenesek a mondatok, mégis összetetten érdemes és kell játszani, hiszen a gyerekek érzékenysége sokkal intenzívebb és fókuszáltabb, ezért nagyon rá tudnak kapcsolódni egy-egy hangulatra, érzésre. Van egy másik nagy felfedezésem, amire a próbákon jöttem rá. Amikor Ágoston azt mondta, legyek félelmetes és ijesszem meg a két gyerekszereplőt a színpadon azzal, hogy milyen sötét lesz az erdőben, és én ezt meg is csináltam, rögtön rám szólt, hogy ennyire azért nem lehetek félelmetes, mert sírni fognak a gyerekek a nézőtéren. Finomhangolásokon múlik az egész és nagyon pontosan kell megtalálni az arányokat ezekben a szélsőséges és komoly érzelmi váltásokban, ráadásul közben hitelesnek is kell maradni.

Petra: Frőhlich Kristóf és én vagyunk a gyerekek az előadásban. Az a legfontosabb, hogy azt kell észben tartanunk és úgy kell játszanunk, hogy ezek nem a mi igazságaink, ezek gyerekek igazságai. Ha felnőttként mondanánk ki ezeket a mondatokat, talán didaktikusnak hangzana, de ha egy gyerek mond ki egy nagy és súlyos mondatot a másik gyereknek, akkor az teljesen hihető. Puhán és egyszerűen kell fogalmazni.

Mondj egyet!

Petra: Ketten soha nem olyan sötét a sötét.

Barnabás: Lehet, hogy apátok szíve nincs a helyén. Sok esetben szélsőségesen kell játszani a testtel, a hanggal és a mimikával, viszont érezni nagyon finoman kell. Például a király három feje nagyon elrajzolt, hiszen mindegyiknek egy-egy állapotot kell képviselnie nagyon erősen, azért hogy azt a gyerekek megértsék. Nekem Hoppmesterként négy különböző szerepet kell játszanom, amiket nagyon el kell különíteni egymástól színészileg, de közben meg a királyhoz való viszonyt csak nagyon finom jelekkel lehet megmutatni.

Egyébként játszottatok már gyerekközönségnek?

Petra: Én igen. Óriási örömet okoz, amikor egy nézőtérnyi felnőtt ül velem szemben, de az, amikor gyerekekkel van tele a színház, ugrálnak fel a székeikből, kiabálnak és veled izgulják végig a történetet, semmihez sem hasonlítható boldogság. Annyira őszinték, és azt is pontosan érzed, most veled tudtak menni, vagy ellankadt a figyelmük. Ilyenkor kell nagyon okosan visszahozni őket a játékba.

Barnabás: Még nem játszottam gyerekeknek, de biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes lesz. Például hogy az, amit most mi a próbákon viccesnek vagy rémisztőnek, vagy épp gondolkodásra ösztönzőnek hiszünk, működni fog-e vagy teljesen mások lesznek a reakciók. Biztos lesz, olyan, amit nagyon félreértünk.

Prózai és bábos osztályból jöttök, és egy olyan előadásban játszotok, ahol bábok és prózai szerepek is vannak. Hogyan kezdtetek együtt dolgozni és hogyan találtok meg az összhangot?

Barnabás: Ágoston nagyon jó csapatot válogatott össze, ahol csupa nyitott ember van. Rengeteget tudunk segíteni egymásnak – az eltérő tapasztalatok miatt is. A háromfejű királyt játszó három színész például prózai osztályban tanul, nekik bábozniuk kell. Petra, aki bábszakos, nem is vesz a kezébe bábot, ő végig prózai színészként van jelen.

A bábszínészet rejtelmeibe kicsit beavattak titeket…

Barnabás: Eddig is nagyon izgalmasnak és bonyolult dolognak tartottam ezt a műfajt, most, hogy már rá is látok picit, azt érzem, nagyon szívesen tanulnám. Egy olyan plusz skill, ami csak jól jöhet, különösen akkor, ha mondjuk valamit el kell emelni a színpadon.

Petra: Az egész egy csoda, amit én egy ideje tanulok. Nincsenek rá szavak, mennyire hasznos tud lenni és rengeteg mindent old meg, ha az embernek van a kezében egy báb vagy eszébe jut, hogy egy helyzetet bábbal is meg lehet valósítani. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni a fiúknak. Mindenesetre, nagyon ügyesek.

Neked nem okoz nehézséget, hogy nincs egy báb, aki mögé el lehet bújni, hanem magadat kell megmutatni?

Petra: Nem. Azt tudni kell, hogy az első néhány félévben csak bábmesterség órán dolgoztunk bábokkal, a többi óránk pont olyan volt, mint a prózai osztályoknak. Kicsit máshogy vannak súlyozva az órák, de az alapunk megegyezik.

A színészek mellett egy zenekar is jelen lesz az előadásban.

Petra: Cseri Hanna, Vilmos Noémi és Bánky Sára zenélnek majd élőben és persze effekteznek, ha kell.

Barnabás: A lányok szerezték a zenéket, kifejezetten ehhez az előadáshoz íródtak. Mi is énekelünk, és mindegyik szereplőnek van egy zenei vezérmotívuma is. Fontos még elmondani azt is, hogy a díszlet a természet közeliséget sugallja. Egy gyönyörű gyepszőnyeg fedi a színpadot, olyan, mint egy igazi, kellemes kert, ami aztán sűrű sötét erdővé is tud válni. A király fejei háncsból készülnek, a trónja egy hatalmas fatönk.

Miközben próbáltátok ezt a darabot, mindkettőtöknek volt egy másik premierje. Hogy lehet ezt energiával bírni? Hogy tudtátok átállítani magatokat fejben, lélekben?

Barnabás: Az Angyalok Amerikában próbafolyamata és a főpróba hét érzelmileg nagyon megterhelő volt és utána még sokáig azt éreztem, nem is tudok elbúcsúzni tőle. Nagyon jól esett, hogy aztán folytattuk ezt a munkát. Igazi felüdülés és nagyon élvezem. Mesét mindig jó csinálni.

Petra: Nálunk is nagy volt a kontraszt. Fodor Tamás rendezte a G Samsa drámai ébredése című darabot, ami egy felnőtt bábelőadás, nagyon nehéz szöveggel. Jó érzés volt egyikből a másikba átjárkálni. De ez az egyetem egyébként is erre nevel minket: reggel van egy elméleti óra, aztán ugrás melegítőbe, mert balett óra lesz, aztán fel kell menni a színpadra és vívni kell és meg kell halni. Szóval nem éltem meg rosszul, sőt inkább tuningolt. Nem fáradhatok el, ez volt bennem.

Mi lesz a bemutató után? Milyen további feladataitok vannak?

Petra: Már elkezdtük a munkát a bábrendezőkkel, december végén lesz egy közös vizsgánk, amiben újra mesékkel foglalkozunk. Mindegyik bábos lesz, nagyon izgalmas zenei és képi világgal. Januárban jön hozzánk Mácsai Pál, aztán Sardar Tagirovsky. Évvégén lesz egy vásári bábjáték kurzusunk, közben pedig folyamatosan dolgozunk az osztályfőnökünkkel, Ellinger Edinával.

Barnabás: A bemutató után átcsapok az egymás utáni harmadik főpróba időszakomba. Novák Eszter rendezésében készül a Kaktuszvirág a Belvárosi Színházban, aminek december 3-án lesz a bemutatója. Aztán belekezdek Vadász Kriszta rendezésében a Szépek és átkozottak című Fitzgerald regény adaptációba, amiben a főszerepet játszom. Ennek a premierje január közepén lesz az Ódry Színpadon. Februártól ifj. Vidnyánszky Attila dolgozik majd az osztállyal, márciustól pedig lesz még egy külsős munkám, de az még nem publikus.

Szerző: Spilák Klára