Engem érdekel a veszély – interjú Tóth Jankóval

7óra7
2015. május 1.

Brassai Tóth János Miskolcon a Kövek című tantermi színházi előadásban, a Parasztoperában és a Robin Hoodban játszik, és két osztálytársával létrehoztak egy Cseh Tamás-estet is, Frontátvonulás címmel. A 7óra7 végzőseinket bemutató sorozata.

Miskolcról érkeztél az interjúra, ahol délelőtt a Robin Hoodban játszottál. Este a Pesti Színházban szerepelsz, a Vízkeresztbenaztán, még az éjjel, vendégszereplésre indultok az osztállyal Brnóba, aHamlettelNagy távolságokat jársz be egyetlen nap alatt. A színházzal azonban először az ország egy másik távoli pontján, Körmenden kerültél kapcsolatba.

11 éves voltam, amikor a KASZT-ba, a Körmendi Kastélyszínház Társulatba kerültem, és egészen 18 éves koromig játszottam ott. Mindjárt az első előadás máig meghatározó élményem maradt. Szalóky B. Dániel rendezte a Móricz Zsigmond regényeiből összeollózott előadást, melyben én a Pillangó fiú főszerepét játszottam. Egyszerű, emberközeli színházat csináltunk, ahol a színészi játék volt a lényeg. A mai napig ez a színházfelfogás áll hozzám a legközelebb. Nehéz ügy, mert nem erre tart a világ, sokszor fontosabbak az effektek, a zene, a fény, de én ragaszkodom ehhez az ősi dologhoz: hogy létrejöjjön valamiféle kapcsolat színész és néző között. Máskülönben minek jönne színházba?

 

► KASZT-on kívül is eljutottál színházba gyerekkorodban?

Nagyon sokat jártunk. Édesapám szinte küldetésének tekintette, hogy minél többször elvigyen bennünket a húgommal. 10-11 éves voltam például, amikor a Szókratész védőbeszédét láttam Lukáts Andorral. Az Őrségben, ahol nevelkedtem, Őriszentpéteren pünkösdkor megrendezik a Virágzás Napjait, nyaranta pedig a Hétrétország Fesztivált, olyankor színházi előadásokat is visznek oda. Nagy élményem volt például a De mi lett a nővel?, amit Kiss Csaba rendezett, azt többször is megnéztem. Később, már önállóan is rengeteget jártam színházba, külföldi társulatokat is néztem, amikor csak módom volt rá. Most viszont, hogy ennyi a munkám, sokkal kevesebbszer jutok el, mint ahogy szeretném. Különösen most, az évad vége felé érzem ennek a hiányát, hogy ezt se láttam, meg azt se.

► Rögtön felvettek az egyetemre?

Nem, csak harmadszorra. Előtte a Keleti István Művészeti iskolába jártam. Szerencsés évfolyam volt a miénk, komoly vizsgákkal. Másodévben a Bárka Színházba kerültem gyakorlatra, Spolarics Andreához, tőle sokat tanultam. Volt egy Csehov-vizsgánk vele, az főleg emlékezetes. De ott ismerkedtem meg Scherer Péterrel is. Mi voltunk az első osztály akit tanított. Akkoriban kezdte játszani a Klamm háborúját. Vagy ötször megnéztem, pedig akkor még elég távol állt tőlem ez a tanteremszínházi forma. Nem sejtettem, hogy most, Miskolcon, ahol a gyakorlatomat töltöm, éppen ilyen feladatot kapok majd elsőre, a Kövekben. A szkepticizmusomat, amivel ezt fogadtam, elég gyorsan felváltotta a rajongás, mert rájöttem, hogy én éppen erre vágyom: hogy közvetlen kapcsolatom legyen a nézőkkel – na, ez egy tanteremben biztosan megvan. Drámafoglalkozás is kapcsolódik hozzá, a kávás Gyombolai Gábor volt ebben segítségünkre. Nem az előadás után beszéljük meg a diákokkal, hogy mit láttak, hanem beépülnek az előadásba ezek a feldolgozó részek, így nekünk, akik játsszuk, folyamatosan váltani kell, ami nem könnyű feladat. Az Avasi Gimnáziumban játszottuk először, hát az maga volt a rettegés, hogy mi lesz ebből, aztán jól sikerült, és ma már nagyon szeretem játszani.

► Tegnap mutattátok be a Frontátvonulás című esteteket, amit két osztálytársaddal, Zoltán Áronnal és Tóth Andrással hoztatok létre. Mi kapcsol benneteket Cseh Tamáshoz?

 

Frontátvonulás – Cseh Tamás est – Brassai Tóth János

 

Az, hogy ebben az országban élünk. Ő már a kultúránk része. Mind a hármunknak megvan a maga saját története Cseh Tamásról, az enyém arról szól, hogy gyerekként egy koncertje után együtt vacsorázhattam vele, és hogy láttam részegen kötözködni. Majdnem meg is verette magát apám egyik barátjával, akiről nem tudhatta, hogy feketeöves. Nemrég egyébként megnéztem a youtube-on egy videót, a Születtem Magyarországon eredeti felvételét, és abból azt gondolom, hogy fiatalon is így kötekedhetett. (nevet) A dalaiból átjön, hogy rendkívül érzékeny volt a karakterekre, színészi értelemben is. Régóta dolgozunk ezen az esten, volt már egy felolvasószínházi változata, és tegnap mutattuk be a véglegesnek szánt formában, amit játszunk majd még Pesten is, Miskolcon is. Van benne két remek zenész is, Laczi Sándor csellózik és Szakács Sára brácsázik.

► Lépjünk vissza egy kicsit az időben! Hogy vágtál neki az egyetemnek, és aztán hogy élted meg ezt az időszakot?

 

A teljes itnerjú itt olvasható: http://www.7ora7.hu/hirek/engem-erdekel-a-veszely