“Nagyon sokat tanultam önmagamról” – Interjú Kovács Máté színészhallgatóval

A gyerekkori nagy szerelem a Bergman féle Varázsfuvola volt. Így kezdődött. Aztán jött az iskolai kórus és a zene. Nem volt B verzió, csak a színház, a színpad. Elsőre felvették a Színművészetire.
Nem volt könnyű váltás ez a gimnáziumot épp csak elvégzett székesfehérvári fiúnak. Mint mondja, az egyetem kemény menet volt, de most a helyén van. Jelenleg az SZFE-s előadásai mellett négy színházban lép fel. Játszik az Alföldi Róbert rendezte Baby Jane-ben a Hatszín Teátrumban, az Átriumban nagy sikerrel futó 12 dühös emberben és Az örült nők ketrecében, az Örkény Színház POSZT nyertes Secondhand-jében, és a Rózsavölgyi Szalon Végszó című előadásában, de szerepet kapott a Szegedi Szabadtéri Játékokon nyáron bemutatásra kerülő West Side Story-ban is.

Rendhagyó módon, az idei végzős portrékat olyan helyszíneken készítettük, amik valamiért meghatározóak voltak a hamarosan diplomázó színész hallgatók életében az elmúlt öt évben.

Miért itt találkoztunk?

Mert itt, a Szentkirályi utcai épület udvarán csináltuk 2017 őszén Zsótér Sándorral az Élet álmot, és mert ez volt az eddigi legnehezebb munkám. Olyan feladat volt, amiről azt éreztem, lehetetlen megugrani. Rengeteget kínlódtam vele, de közben meg nagyon sokat tanultam önmagamról Zsótérnak köszönhetően. Ráadásul sok minden történt akkor egyszerre az osztályban és a személyes életemben. Ez egy fordulópont volt – amikor idejöttünk próbálni, még gyerek voltam, amikor innen kijöttem, érettebb voltam emberileg és szakmailag. Ebben a próbaidőszakban történt valami, ami a mostani személyiségemet is meghatározza.

Keményen bánt veled a tanár úr…

Erről sokat beszéltünk és azt mondta, hogy azzal, hogy olykor keményen beszólt nekem és alaposan kielemzett, egyrészt az volt a célja, hogy erősödjek, másrészt, hogy ne legyek engedékeny magammal szemben.

Mert hajlamos voltál a linkségre?

Nem, nem a linkségre, csak arra, hogy elodázzam a dolgokat: jó, majd megoldom, jó, majd megoldódik… Az, hogy végül ezt az egészet meg tudtam lépni, neki köszönhető. Nem sikerült volna, ha nem kapom tőle ezeket a mondatokat.

Az interjú folytatásához kattintson a Színház.org oldalára >>>